„…örökre beírta magát Berettyóújfalu történetébe…”

Nyomtatás
Írta: Nagy Sándor   
2016. október 04. kedd, 19:31

2016. október 3-a óta immár Kárpáti Gusztáv nevét viseli a Nadányi Zoltán Művelődési Ház egyik terme, melyet a festőművész néhány alkotása is díszít. Ugyanezen a napon került sor a Kárpáti Gusztáv emlékgyűrű átadására is. Néhány gondolat erejéig emlékezzünk, elevenítsük fel a festőművész pályafutását és a délután eseményeit. KÉPGALÉRIA

 

Tollas Tibor: Hazafelé című versével vette kezdetét a Kárpáti Gusztáv tiszteletére rendezett teremavatás melyet Kocsis Csaba, városunk népművelője tolmácsolt a rendezvényen megjelenteknek.

Kárpáti Gusztáv 1941-ben Ózdon született, festőművész, az alföldi festők hagyományának folytatója, az ezredforduló magyar lírai expresszionizmusának képviselője. Festői tanulmányait szülővárosában kezdte és a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mestereinek, atyai barátainak Kunt Ernőt, Barcsay Jenőt és Ficzere Lászlót tekintette. Majd maga is mesterként egyengette fiatalok és amatőrök útját Ózdon, Tiszaújvárosban, Debrecenben, Derecskén és Berettyóújfaluban. Itt talált második otthonra, letelepedett feleségével, hogy három gyermeküket együtt, szeretetben fölneveljék.

A hatvanas évektől szerepelt rendszeresen kiállításokon, a Képzőművészeti Alap, majd a Szövetség tagja lett, egyik alapítója volt a Debreceni Műhelynek. Megkapta a SZOT alkotói ösztöndíját, a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat díját és a Holló László-díjat. Önálló festői stílusa megszületésében meghatározó volt, hogy rátalált második „kis hazájára”. Biharország földje, emberi erőfeszítései lenyűgözték, a táj festői örökségének vonzásába kerülve bontakozott ki expresszivitásra hajló festői egyénisége. A szülőhely, Felső-Magyarország hagyatéka a látványban egymásnak feszülő belső erők megidézése és egy dinamikus festői világ megteremtése. 2013. augusztus 9-én elhunyt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bármennyire is fájdalmas és szomorú az elvállás, mégis az ő ízes ózdi tájszólásával, akarva akaratlanul is mosolyra fakasztotta az embert – ezekkel a gondolatokkal kezdte megnyitóját városunk polgármestere Muraközi István. Aki örömmel emlékezett vissza a Kárpáti Gusztáv 70. szülésnapja alkalmából rendezett ózdi kiállításra, melyre ő is elkísérte az festőművészt. Mint elmondta, az a pár óra, amit együtt tölthetett Kárpáti Gusztávval és feleségével, évekre feltöltötte munícióval. Nyugodtan mondhatom – folytatta polgármester úr –, hogy Kárpáti Guszti hazatért, véglegesen, idekerült a mi szívünkbe és mi lelkünkbe, a Nadányi Zoltán Művelődési Házba. Ő és festményei és maga a szelleme is - reményeink szerint - minél többünket emlékeztet rá, mert valóban csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ő reményeink szerint hosszú évekre és örökre beírta magát Berettyóújfalu történetébe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kárpáti Gusztáv festményeit és munkásságát, illetve a festészet szépségeit, hogy miért fest az ember, Lukács Gábor festőművész, főiskolai docens fejtette ki. A festmények kapcsán az alábbi érzéseket osztotta meg: festékdobok olyan erővel, indulattal törnek fel, mint a hegyek lávája, hiába jelzi a horizont a síkságot, a benne feszülő indulatok ugyanúgy, mint egykor Gusztiban is, a benne duzzadó erőt mutatják. A köszöntő gondolatok után Lisztes Éva ismertette, hogyan is vetődött fel a termek elnevezésének gondolata. A Nadányi Zoltán Művelődési Ház felújítása során vetődött fel annak a lehetősége, hogy az Erdélyi Gábor teremhez hasonlóan az épület egy-egy helyisége olyan jeles berettyóújfalui személyek nevét viselje, akik a helyi kulturális és közösségi élet kiemelkedő alakjai voltak. A felújított intézmény megnyitását követően első ízben 2015. február 25-én a földszinten avattuk fel a Cs. Erdős Tibor termet, a Berettyóújfaluban született, de élete legnagyobb hányadát Kolozsváron töltő képzőművész-díszlettervező születésének 101. évfordulóján. A mai napon a Kárpáti Gusztáv terem hivatalos átadására kerül sor, abból az alkalomból, hogy közelmúltban, szeptember 18-án volt Guszti születésének 75. évfordulója - mondta a Nadányi Zoltán Művelődési Ház vezetője.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A teremavatás után a Kárpáti Gusztáv emlékgyűrű átadása következett, melyet először Holló Barna grafikus, textilművész kapott. Az emlékgyűrűről az alábbiakat osztotta meg velünk Lisztes Éva: a díj alapítója Kárpátiné Mészáros Marianna és a Berettyó Kulturális Központ. A díjazott személyéről a jövőben egy olyan testület dönt, melyben az alapítók mellett a kortárs művészeti élet jeles szereplői vállaltak szerepet: Lukács Gábor festőművész, főiskolai docens, Dr. Vitéz Ferenc költő, művészeti író, főiskolai docens.

A gyűrű alapanyaga, bronz felülete antikolt ezüst bevonatot kapott. Formája a hagyományos pecsétgyűrűn alapul, fejrészén látható a festőművész szignója abban a formában megjelenítve, ahogyan a képein is használta. A gyűrű felülete rusztikus kialakítású, ami a művész jellegzetes ecsetkezelését hivatott megidézni. Tervezője és kivitelezője Rácz Erika ötvös, népi iparművész, a kovácsolás műveletében közreműködött Szász János.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alkotó-és oktató tevékenysége alapján 2016-ben a Kárpáti Gusztáv emlékgyűrűt Holló Barna vehette át, aki 1951-ben született Gyimeslokon. Munkássága során eleinte a szövés adta lehetőségek foglalkoztatták, a 80-as években más anyagokkal és technikákkal, művészi akciókkal is kísérletezett. Utóbbi időben a szitanyomatok érdeklik, valamint szőnyegeket, textíliákat tervez. Egyéni kiállítással, illetve csoportos tárlatok résztvevőjeként több ízben Nagyváradon, továbbá Nagyszalontán, Budapesten, Debrecenben, Kaposváron, Kisvárdán is találkozhattunk vele és alkotásaival.

A gyűrűt Kárpátiné Mészáros Marianna és Lukács Gábor adták át, míg a Holló Barna kiállítást a Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar megyei irodájának vezetője, Angyal László nyitotta meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a kiállítási anyagot, installációkat, azt a gondolat folyamatot, amit ez a kiállítás jelent, a 80-as években kezdődő folyamatra kell visszatekintenünk. A fiatal képzőművészeti nemzedék nem csak Romániában, hanem Európa több országában sem tudták elfogadni azokat az esztétikai vagy gondolatai eszméket, amelyeket az uralkodó szocialista hatalom rájuk erőszakolt. Ezek az alkotók egy más irányban gondolkodtak, másképpen szerették volna kifejezni a valósághoz való viszonyukat, az esztétikummal való kapcsolatukat. Ez különösen igaz volt Romániában, ahol több ilyen 35-ös csoport alakult. Ide tartozott az installáció, videó művészet, de a tárgyművészet, szegényművészet stb... A gondolat az, ami markánsan megjelenik Holló Barna kiállításain, megmutatja, hogy az alkotó mit gondol a világból, és azt nagyon gazdagon, nagyon képletesen tudja tenni. Talán azt is lehetne mondani, hogy ez valami történelmi művészet, a kiállítás végigvezet minket az 1970-es évektől napjainkig.


 
IWIWFacebook